Kis községünk híres szülötte, akire méltán büszkék lehetünk a nagybányai művésztelep harmadik generációjához tartozó festőművész, Jándi Dávid / eredeti neve: Léderer Dávid/ Jándi Dávid elszegényedett zsidó család gyermekeként született 1893. április 3-án Jándon. Édesapját Léderer Leopoldnak hívták. Foglalkozása kisbirtokos napszámosként volt számon tartva. A későbbi festőművész igen tehetséges fiatal volt. Osztályzatai mindig jeles vagy kitűnő volt, erre szolgál bizonyítékul a mellékletben található naplóbejegyzés. 1911-től a nagybányai művésztelepen Ferenczy Károlynál, Réti Istvánnál és Thorma Jánosnál tanult. 1914-1918 között az I. világháborúban harcolt, 1915-ben szabadságát a művésztelepen töltötte. Ebből az időből származó vázlatkönyvei már jól mutatják a kibontakozóban lévő fiatal művész későbbi stílusát és témáit: mozgalmas, erőteljes aktkompozíciói mellett tájak és önarcképek tűnnek fel a rajzokon. Jelentős arcképei, pl. az 1922-ből származó Fekvő akt című kép, a Fekvő Vénusz, a Női akt 1934-ből, Aktok tájban 1920-ból.


1922-ben Jándi Budapesten bukkant fel, ettől kezdve folyamatosan és párhuzamosan volt jelen a főváros, illetve Nagybánya művészeti életében. Budapesten a Képzőművészeti Főiskola Grafika Tanszékén egy félévet töltött. 1925-1930 között minden évben járt Olaszországba, Velencében és Firenzében. Itália nagy hatást gyakorolt a fiatal művészre. Képeiben visszatükröződik az itt szerzett élmények és tapasztalatok szépsége és gazdagsága. Jándi folyamatosan jelen volt a korszak fontos kiállítóhelyeinek tárlatain. 1923-ban Belvederben, 1926-ban pedig a Nemzeti Szalonban, 1937-ben a Tamás Galériában szervezett gyűjteményes kiállítást. 1926-ban a Nagybányai Festők Társaságának rendes tagjának választották. Rendszeresen kiállított különböző erdélyi városokban is, és 1930-ban alapító tagja volt a Barabás Miklós céhnek, amelynek első kiállításán szimbolikus jellegű Ego Sum című képével vett részt. 1942-től részt vett az Országos Magyar Izraelita Közművelődésű Egyesület Tárlatain. Nagybányai tájak mellett elsősorban olyan ószövetségi témájú műveket mutatott be, amelyek művészetében korábban is megjelentek. Egyes feltételezések szerint Nagybányáról deportálták Auschwitzba, mások szerint még a deportálás előtt megölték Nagybányán. A II. világháború idején családja többi tagjait is elhurcolták. 1947-ben a Fókusz Galéria rendezte meg első emlékkiállítását Örkény Strasser István szobrásszal közösen. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galéria szintén rendezett emlékkiállítást.

Jándi Dávid művei régóta rendszeresen szerepelnek aukciókon, szép számmal előfordulnak magángyűjteményekben és számos múzeumban. Művei a következő múzeumokban találhatók: Budapesti Történeti Múzeum, Hermann Ottó Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Legújabbkori Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Országos Zsidó Múzeum.

1994. szeptember 10. és október 16-a között a MissionArt Galéria és a Miskolci Galéria közös emlékkiállítást rendezett Jándi Dávid festőművész tiszteletére.

1989 tavaszán Jándon megalakult egy Hagyományőrző Baráti Kör, mely célul tűzte ki a múlt helyi, tárgyi és szellemi életének felkutatását. E Baráti Kör Jándi Dávid nevét viseli. Nekünk, jándi lakosoknak és minden egyes művészet pártolónak kötelességünk Jándi Dávid emlékét megőriznünk és ápolnunk.